A vércsoportom: KV pozitív

Imádom a jó kávét. Úgy értem a JÓ kávét. De valójában mitől is jó egy kávé? Ez egyrészről szubjektív, másrészről viszont vannak jól beazonosítható tulajdonságok, amelyek mindezt eldöntik. Kicsit úgy vagyok ezekkel mint a borral: tudom, hogy először fény felé kell fordítani, megnézni, hogyan folyik le a pohár oldalán, megszagolni, elmondani, hogy milyen virágos réten, milyen karcitos földből, milyen bogyós gyümölccsel kevert, kicsit kakó íze van és aki szedte kétszer fordult a harmadik sor végén valamiért… De ez mind tanult, felvett sznobkodás, nem értek hozzá igazán.

Viszont a kávéról karakán elképzelésem van, mivel alapjában határozza meg a mindennapjaimat:

Aztán a nyolcadik napon Isten megteremté a kávét…

A kávé egy vallás. A mindennapjaidban meghitt perceket szentelsz neki, s ő megajándékoz egy komplex, érzékeket rabul ejtő élménnyel és a frissesség érzésével. Minden napszaknak meg van a maga kávéja.
A reggeli legyen fekete mint a pokol áramkimaradáskor, erős, határozott és megkérdőjelezhetetlen, mint egy Fekete Laci kontra kiscsoportos Pistike szkander meccs és pörgesse meg úgy a szívem, hogy 10 perc alatt nőjön egy centit a hajam tőle.
A déli legyen finom, könnyed, tejes. Simogasson és meséljen nekem az ízével illatával, inspiráljon és repítsen lassan, fokozatosan egyre magasabbra, egészen estig.
Az esti kávé pedig legyen különleges, habos, játékos, laza, csábítsa el minden érzékemet és kísérjen el a tudatomban egészen hajnalig, míg ki nem dőlök az ágyamban.

Elismerem, mindez szubjektív, valójában egyáltalán nem tudom mitől is jó egy kávé. Persze vannak alapvető és néha azon túlmutató ismereteim, de általános műveltségemen úgy érzem, hogy egy szürke folt tátong itt. Igaz, ezen már nagyon régóta szeretnék változtatni. Érdekel. Tudni szeretném, jó irányba borulok-e le reggelente Brazília felé, vagy egyáltalán arra kellene-e leborulnom..?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben aznap reggel is, mikor kiderült:

R.I.P. kotyogósOlyan erős kávét főzök, ami a szomszédokat is felébreszti!

Hogyan? Az egyetlen eszköz, ami ősidők óta képes a reggeli “fejlövés” jellegű kávémat elkészíteni, az a kotyogós kávéfőző (R.I.P.). A szomszédébresztő kávé a következőképpen készül: csinálj egy jól megtömött adagot, kevés vízzel és felejtsd el belerakni a szűrőt, tedd fel a tűzhelyre és várj 5 percet (fedezékben)…

Pokolra küldtem szegény kotyogóst, nyugodjék békében. Mivel ez a Párom életének első kávéfőzője volt, a család minden tagja személyes halottjának tekinti Kotyit. Ezért aznap megfogadtam, nem volt hiábavaló a halála, egyelőre nem veszek helyette újat!

Eldöntöttem: beiratkozom egy barista képzésre, hogy végre megtanuljak mindent a kávéról, kávézásról, kávéfőzésről, kávégépekről és frissen szerzett tudásommal meg tudjam mondani, hogy egy “kávéőrült” szerint milyen is az igazán JÓ KÁVÉ!

Az elkövetkezendő fél évben erről írok itt.

Kávézunk együtt? :)

Egy tapasztalatlan chilikóstoló feljegyzései

ChiliEgy régi, ám annál humorosabb anekdotát osztok meg veletek a Chili szépségéről és annak sötét oldaláról :)

Egy tapasztalatlan, Frank nevű chili-kostoló feljegyzései, aki Ausztráliából tett látogatást Durban-ben, Dél-Afrikában:

“Nem régiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy chili főzőversenyen. Az eredeti bíró megbetegedett az utolsó pillanatban, én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál, és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két helybeli) biztosított afelől, hogy a chili egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem.”

Íme az értékelő lapok a versenyről:

chili # 1: Manoj Maniac Mobster-Monster chili-je

1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.

2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.

FRANK: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a lángokat. Remélem, ez volt a legrosszabb. Ezek az indiai fickók őrültek.

chili # 2: Applesamy Utanegeto chili-je

1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.

2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni.

FRANK: Gyermekektől távol tartandó!! Nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene éreznem a fajdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót, akik Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett hozniuk, mikor meglátták az arcomon a grimaszt.

chili # 3: Farouk Híres Gyújtsd Fel Az Istállót chili-je

1. BÍRÓ: Kiváló tüzes chili! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.

2. BÍRÓ: Bab nélküli chili, kissé sós, remekül használja a piros paprikát.

FRANK: Hívjátok Lucas Heights-t, felfedeztem egy uránium szivárgást! Az orromban olyan érzésem van, mintha Domestost szipákoltam volna. Már mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket, mielőtt meggyulladok. A pincer kislány hátbavágott, így most a gerincem a mellkasom első részében van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.

chili # 4: Barbu Fekete Mágiája

1. BÍRÓ: Fekete bab chili gyakorlatilag bármi fűszer nélkül. Kiábrándító.

2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazán lehet chili-nek nevezni.

FRANK: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem éreztem. Lehetséges az ízlelőbimbókat kiégetni? Savathree, a pincér kislány mögöttem állt a friss sör-utánpótlással; az a 150 kilós lotyó egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék, amit eszem, szintén. Nem lehet, hogy a chili fokozza a nemi vágyat?

chili # 5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolítója

1. BÍRÓ: Húsos, erős chili. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad.

Igazán nagyszerű.

2. BÍRÓ: chili aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni, a cayenne bors igen erős benyomást tesz.

FRANK: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik, és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megsértődött, mikor megmondtam neki, hogy a chili-je következtében agykárosodást szenvedtem. Savathree megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.

chili # 6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja

1. BÍRÓ: Híg de mégis erős vegetáriánus chili. Jól eltalált egyensúly a különféle erős paprikák között.

2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erőspaprikát, hagymát és fokhagymát. Igazán Nagyszerű.

FRANK: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összeszartam magam mikor fingottam, és attól félek, hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik, senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve azt a Savathree lotyót, azt hiszem perverzebb, mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a seggem vele.

chili # 7: Sugash Sikító Szenzáció chili-je

1. BÍRÓ: Közepes chili, túl sok konzerv-paprikát használ.

2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillanatban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát. Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.

FRANK: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítótűt, és én az égvilágon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam, és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a chili, ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van láva-szerű szarral, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják, mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem, abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas. Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon levő 10 centis lyukon keresztül.

chili # 8: Hansraj Hegyi Szent chili-je

1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jó ízű chili, mindenki számára biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevétesse magát.

2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott chili, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett, mikor a 3-as számú bíró elájult, leesett a székről, és magára rántotta a chilis tálat. Nem biztos, hogy túléli. Szegény Ausztrál, kíváncsi lennék, mit szólt volna egy igazán csípős chilihez?

FRANK: Nincs feljegyzés.

Gyilkosság a vacsorán

gyilkosság a vacsorán
gyilkosság a vacsorán

“Hello Carlo, üdvözlünk a vacsorán! Hogy megy a kárszakértő biznisz?”

Kb. ilyen mondattal fogadják az embert az étterembe lépve és ezzel azonnal a játék részévé válik. Vagyis legyen a neve akármi, innentől ő Carlo a kárszakértő. Hamarosan az is kiderül, hogy az olajmágnás nagybácsikája halálának évfordulójára gyűlt össze a rendhagyó és meglehetősen népes család. Ahogy az minden jól nevelt maffiózó családi vacsorán történni szokott, itt is elhalálozik valaki. Amint mindenki befutott indul az interaktív szerepjátékkal egybekötött nyomozás, egy négyfogásos vacsora intermezzóiként.

Körülbelül így tudom összefoglalni az interaktív vacsoraszínház ténykedését, anélkül hogy lelőném a poént. Céges vacsora helyett 20-30 fős társaság esetén kifejezetten javallott alternatíva az unalmas “menjünkatrófeábaidénis” konvenciók alternatívájaként. Nálam tuti befutó karácsonyra…

… biztos ami biztos befoglaltam egyet: 20 fő, Chagall cafe, a cégem, Don Croleone és persze Carlo a kárszakértő. Két hét múlva elmondom milyen volt 😉

Gyilkosság a karácsonyi vacsorán

Gyilkosság a karácsonyi vacsoránRöviden: jó volt! Hosszabban: baromi jó volt! Miért így kezdem? Hadd válaszoljak egy kérdéssel: Láttatok már olyan filmet, ami bár igazán jó volt és szívesen megnéznétek máskor is, viszont van benne egy olyan csavar, amit egyszer lehet csak elsütni? Nekem ilyen volt például a Játsz/Ma című film és bizonyos szempontból a “Gyilkosság a vacsorán” társulat Vérkötelékek című vacsora színháza. Ettől ez még cseppet sem von le az élvezeti értékből sőt, pont ettől lesz igazán jó. Bővebben…

Mézeskalács gekkó

Mézeskalács gekkóHogyan? Vegyünk egy két éves forma lány gyermeket és engedjük, hogy természetfilmet nézzen. Majd kérdezzük meg egy nagy zsák karácsonyi mézeskalács formával a kezünkben:
– Na milyen állatot csináljunk a tésztából?
– Gekkót!

Öngól! Talán az egyetlen ami a kötélfüles teszkósszatyornyi forma között nincs. Mit tesz ilyenkor a lelkiismeretes szülő? Na, na mit?
Megpróbálja meggyőzni a gyermeket, hogy a gekkó nem is olyan nagy buli? Persze már jó előre lehet tudni, hogy hiába…
Erre eszmélve még kétségbeesetten ránt elő néhány – a kultúrkörbe illő – formát alternatívaként a zacskóból? Áhh, hagyjuk… A gyermek döntött és nem tágít. Tekintetéből látszik, hogy komolyan gondolja és akár küzdeni is kész érte.

Mosolyogva (őszintén, mint az akasztott ember), azt mondja:
– Gekkót, hát persze, mi mást! (Kóser mint a karácsony.)

Alább olvashatjátok a mézeskalács gekkó készítésének leírását:

Ha az ember tudja hogyan néz ki egy gekkó, akkor egyébként nem is olyan bonyolult. Kell hozzá mézeskalács tészta, egy műanyag kés és némi elszántáság.

Hogy hogyan készül a mézeskalács tészta? Alább egy jó kis recept

76 dkg lisztet, 34 dkg porcukrot, 2 púpos kiskanál szódabikarbónát, 1 zacskó mézeskalács fűszerkeveréket (de lehet őrölt fahéjjal, 10 szem porrá tört szegfűszeggel is helyettesíteni, bár szerintem fűszerkeverékkel az igazi). Hozzáadunk 5 dkg margarint, 4 egész tojást, 4 evőkanál mézet és az egészet jól összedolgozzuk.
A tésztát kis pihentetés után kb. 3 mm vastagra nyújtjuk. A süteményeket kiszúró formákkal szaggatjuk ki. Megkenjük felvert tojással, kizsírozott és lisztezett tepsiben, közepesen meleg sütőben világos barnára sütjük.
A díszítéshez használt diót, mandulát, mogyorót, mazsolát sütés előtt rátehetjük a tésztára, a drazsé és cukorféleségek cukormázzal történő felragasztását, illetve cukormázas díszítést a sütés után végezzük el.

Ha kész kétféle úton próbáltam előállítani a formát:

Mézeskalács gekkók1, Egy darabka tésztát hengergetni kezdtem, még egyik vége vékonyabb (ez lesz a farka) másik vége vastagabb nem lett (ez meg a feje). A fej és nyak kialakítása után csípjük meg kétoldalt a vállánál (van ilyene a gekkónak?) és szépen alakítsuk ki a mellső, majd ugyanígy a hátsó lábait.
A tapasztalat az, hogy ez kicsivel vastagabb gekkót eredményez mint a második módszer:

2, Tésztasodróval lapítsunk egy gekkónyi területet, majd műanyagkéssel szépen vágjuk ki belőle a gekkó formát. Ez egyszerűbbnek hangzik mint az első, de valójában nem az :)

Tegyük a tésztagekkókat egy sütőpapíros tepsibe és süssük ki. Ha kész jöhet a cukormáz.

Cukormáz: 1 tojás fehérjét verjünk fel nagyon keményre, tegyünk hozzá kb. 12-15 dkg porcukrot és igen jól keverjük ki. (Legalább 20-30 percig kell keverni!)

Fogunk egy kis nylon zacskót egy evőkanálnyit töltünk az egyik sarkába és egy apró metszést hajtunk végre a csücskén. Kész is a cukormáz nyomó, amivel ízlésesen díszíthetjük a művet.karácsonyi fémdoboz

Ha ez is kész van hagyjuk megszáradni, majd tegyük őket fém dobozba a gyermeket aki segített meg a zuhany alá.

Voilà! Például így lehet feldobni és becsempészni a karácsonyi érzésbe egy kis egzotikumot. Zárásképpen annyit, hogy elkövettem azt a hibát a készítés közben, hogy újra rosszul tettem fel a kérdést: Na mi legyen a következő állat? – a szatyorból –> ezt kellett volna csak még hozzátenni… de későn eszméltem, így várható még mézeskalács gnú és yak is.

Jó szórakozást!

Fogadj örökbe mézeskalács gekkót

Igazából most arról kellene írnom, hogy mennyire jó volt a “Gyilkosság a vacsorán” céges rendezvényünk (tényleg fenomenális volt), de az élet felülírta ezt az elképzelésem. A szeretem a hasam konyhájában – mint azt tudjátok – megszületett egy kis mézeskalács gekkó, aki azóta önálló életre kelt. Neve még nincs, de rajongótábora már van. Egy meggondolatlan pillanatomban beneveztem egy mézeskalács szépségversenyre. Nyerni ugyan nem fog, de mint egy suffragette, úgy szerzett magának és mézeskalács társainak létjogosultságot és elismertséget.

Fogadj örökbe egy mézeskalács gekkót!Választójogot ugyan sosem fog tudni kiharcolni, de nem is tör ilyen magasságokba. Egy jól működő gépezetet a WWFm-et (World Wide Fund for mézeskalács) létrehozva, kikönyökölte magának, hogy saját rezervátumuk legyen, ahol kedvükre szaporodhatnak, ahol nem éri utol őket a Karácsonyi vacsora fenyegető réme. Nekem, mint teremtőjének – most már a szervezet tagjának – a feladatom, hogy a rezervátum és a populáció méretének folyamatos gyarapodását biztosítsam.

A hirtelen jött jólétben – ahogy az lenni szokott – megugrott a mézeskalács gekkó egyedszám, így most örökbefogadó szülőket keresünk nekik. Örökbe fogadni úgy lehet, hogy ezt a bejegyzést (vagy a fenti képet) lájkoljátok, és meg is osztjátok a Facebook üzenőfalatokon. Az újdonSÜLT kis mézeskalács gekkókat pedig a két ünnep között lehet átvenni a belvárosban. :) (Erről bővebben később.)

Remélem, sok kis gekkó fog új, szerető gazdira találni!

Disznóvágás szeretem a hasam módra

hajnalHajnali négy óra. Nem vagyok jó a korán kelésben. Hajlok arra, hogy amnesztiát hirdessek. Ha csak rajtam múlna meg is kapná, de tettre készen áll mellettem az apósom és a vejem… Kikászálódni, felöltözni, de ami a legfontosabb: reggelizni! A rutinos disznóvágók tudják, hogy ennek később jelentősége lesz.

Autóba be, menjünk a böllérért,Hájas pogácsa utána a disznóhoz. Megérkezünk a malac gazdájához és már is értelmet nyer a bőséges reggeli: púposra töltött pálinkás poharakkal kínálnak minket rögtön a “szervusztok” után. Még várjuk a brigád többi részét előkerül a jó kis vidéki hájas pogácsa. Őszintén szólva a legjobbkor, mert a második kövéren töltött házi törköly, már sisteregve marta szét a reggeli utolsó martalékát a gyomromban (hiába a házi pálesz, az biza karmol). Ütésállóságnak hívják a boxban azt, amire itt a magamfajta városi embernek szüksége van, hogy tartani bírja a lépést a helyiekkel. Mert ugye nem szeretnék puhánynak látszódni és ők meg szemmel láthatólag jól bírják. (Ezen a ponton fogadtam meg idén is, amit már tavaly is: legközelebb még jobban bereggelizek).

A negyedik kör után már fel sem tűnik, hogy mínusz 6-7 fokban ácsorgunk már vagy 20 perce, viszont azt veszem észre, hogy asszimilálódom. Egyrészt, mert az eleinte unalmas párbeszédekbe kezdek én is beleszólni és élvezni a társalgást, másrészt azt veszem észre, hogy az ötödik után már “patthognak a Thé bethűím” és én is tájszólásban beszélek.

Végre befut a két öles legény, akik majd a malac birkózásban vesznek ki oroszlán részt a projketből (ha élhetek ilyen képzavarral). Persze, hogy kell koccintani egyet velük is, amit én már úgy abszolválok mint egy lego emberke: nagy lendülettel a jobb vállam felett öntök a susnyásba, hátha nem veszik észre. Annyit azért meg kell hagyni, hogy a pálinka jó volt. Jobb mint a tavalyi kerítés szaggató (tudjátok az a fajta amelyiknél előtte is hányni kell).

Öt és fél hat között lehetünk, amikor végre elindulunk a malachoz. Mikor felkapcsolja a gazda a villanyt, látom, hogy egy bazinagy dauerolt mangalica néz rám bambán: “‘zujs?” mondja magában, de mikor meglátja mögöttem a többieket, rögtön kapcsol, hogy ez most nem a napi rutin része és legutóbb mikor ilyen volt, eltűnt a komája. Éktelen visítás…

Mivel mindenki legalább nagyjából tudja mi történik ezek után, próbálom kevésbé dokumentarista stílusban visszaadni:

– HooOPP-HOPP, hééHÉÉÉLY!
– VigyÁZZZ, feléd megy, feléd megy, fogd meg! Jo, jo, JoOóóÓÓÓ…
-TEreld erre, TEreld erre… KIUGRIIIIK!
– Deeeehogy ugrik ottnemtudkimenni, nem fér ááÁÁ–ÁÁtfért, kapdelhozdvissza……

[…]

Nem adta könnyen… mögé kerülésért én ugyan két pontot adtam a mangalicának, de végül ipponnal nyert a böllér. A vérét rögtön a lavórba előkészített sóra engedik és egy embernek innentől az a feladata, hogy kavarja, még meg nem sütik majd, különben megalvad.

disznóvágás pörzsölésMalac lemérve (220 Kg), utánfutón, utolsó búcsú koccintás a gazdával és a gladiátorokkal. Gurulás vissza a házba, át a falun, mint egy felravatalozva ezzel a jószágot. Néhány perc múlva már az udvaron koccintunk egyet a pörzsölés előtt, megalapozva ezzel a munkát, hiszen még alig ittunk ma…

A pörzsölés nem túl bonyolult feladat. Csak le kell tolni lapáttal, amit a böllér leperzsel. Miután kész, mehet fel a hastokra (speckó kifejezés a disznóvágó asztalra), ahol meleg vízzel és gyökérkefével lecsutakoljuk.

Ami ezután jön, az a nagybetűs böllér szakma. A mi esetünkben a szaki, nagyon profi volt. Szerintem, ha betájolja a fejét és a farát, majd bekötjük a szemét, ugyanennyi idő alatt végzett volna. (Jó nyilván nem az először csinálta, de ilyen sebészi pontossággal kevesebb mint egy fél óra alatt szétkapni egy cocát azért tiszteletet parancsol.)

hájas sütiKözben előkerült itt is a dédi hájas sütije, mellé a forralt bor és még néhány kör házi pálesz. Mindig van egy pont, mikor elkezdek hülyeségeket beszélni ha iszom és ez ma fél nyolc körül jött el, mikor felvágták a karajt és bátorkodtam megjegyezni, hogy a igazából, ha több kismalac repül együtt az égen, az a malacka raj. Mivel a böllér kezében megállt a kés, átgondoltam a további kommunikációs stratégiámat és szépen kussban elkezdtem lehordani a levágott alkatrészeket a pincébe, ahol a feldolgozás lesz. A következő szóvicc megfeneklett, hamar rájöttem, hogy a Star Wars trilógia csak nekem evidens, ugyanis sz apósomnak megemlítettem, hogy pont úgy néz ki, mint Luke Skywlaker, mikor felnyitotta a tauntaunt. Na ennek sem örültek felhőtlenül: “igyál fiam, az legalább meglátszik rajtad!”

hagymás vérA szóvicces állapotnak pincében lévő meleg vetett véget, ugyanis rögtön agyonvágott és lefoglalt, hogy tudjak segíteni a böllérnek; esélyem sem volt vicceken törni a fejem. Ez a félig tudattalan állapot kb. még 10 percig tartott, mikor is elkészült a sült, hagymás vér. Friss kenyérrel és ecetes almapaprikával kísérve helyre rakta a közérzetem és a térérzékelésem.

forralt borInnentől áttértem a forralt borra és csak elvétve gurítottam rövidet. Ebben az ütemben már jól haladtak a dolgok és délre elkészült szinte minden: a kolbász és szépen feldolgozva a disznó többi része. Ebédre finom sült hús krumplival és savanyúsággal, vagy székelykáposzta és resztelt máj közül lehetett választani. Én ugyebár szeretem a hasam, úgyhogy nem választottam, mindenből ettem.

Mondanom se kell, hogy ilyen huzattal, elég hamar elértem azresztelt máj
“alvó súlyomat” és személy szerint én ilyenkor egy jó kávé után tudom a legnagyobbat aludni, ezért kihagytam. Szerencsére közben megjöttek a gyerkőcök, aki gondoskodtak róla, hogy ne tudjunk még véletlenül se aludni. Hátra volt még a hurka és a disznósajt töltés, közben meg a háttérben sült a töpörtyű és a zsír. Hamar elkészült ez is és már csak a mosogatás, rendrakás volt hátra, ami szintén gyorsan ment az asszonyok áldásos segítsége mellett.sült hús

Én közben leültem és elkezdtem feldolgozni a Szeretem a hasam számára a sztorit és ebben szalonspicces állapotban magvas gondolatokat megfogalmazni.

hurkaházi kolbászVéleményem szerint ez egy szép hagyomány és ha így tekintünk rá, bármilyen furcsa is az állat szeretetéről szól (még a böllér szerint is, aki szintén szereti az állatokat). A haszonállat azért van, hogy az gazdája gyarapodását szolgálja, s mivel a történet vége az ő szempontjából nem happy end, ezért kötelességünk, hogy kellő tisztelettel, méltósággal és szakértelemmel a lehető legkevesebb szenvedést okozva ápoljuk ezt a hagyományt. Egy disznóvágás alkalmával szerintem természetes, hogy a gazda elsiratja a malacot és mint egy halotti toron végig kíséri az állatot a végső útján az óltól a kolbászig.

Másfelől egy ilyen alkalommal az ember megtanulja értékelni és tisztelni a húst. Egyszerűen megváltozik a viszonya vele és más szemmel tekint a – tömegtermelésben, személytelenül, ellenőrizhetetlenül leölt – bevásárló központi húsra. Azzal, hogy nem csak tudja, de látja az elkészítés technológiáját, rájön mennyi minden nem kerül bele – és ami a rosszabb: kerül bele – a bolti késztermékekbe és másként tekint arra, amiért maga is megdolgozott.

Végül hadd emeljem piedesztálra a háztáji termelést. Hazafelé a Dédivel jöttem, aki még tudja, hogy hogyan lehet kell egy hízót úgy előállítani, hogy az a gazdának is és a vevőnek is megérje és emellett minőségben messze a hát mögött hagyja a “bolti árut” és mindezt persze úgy, hogy csak olyat eszik az állat, amivel amúgy a természetben is találkozna (nem pedig mindenféle tápot). Hosszasan érveltünk és viszont érveltünk, tömegtermelés – “olcsó oszt’ jó”, kontra háztáji – “ellenőrzött minőség jó ár-érték arányban”. Végül a dédi nyert.

Hogy hogyan tudná a magyar paraszt érvényesíteni az áruját a piacon, azt most nem taglalom ezen a blogon, de azt mindenképp megjegyzem, hogy én a büdös életben nem veszek többet húst hiperben és ha tehetem magam vágok, vagy ellenőrzött kis hentes boltból vásárolok.

Zárszóként annyit, hogy egy disznóvágást mindenkinek látnia kellene életében a fentiek miatt legalább. Azoknak akik mégsem jutnak el oda, készítettem egy összefoglalót. Az állatvédők, PETA, vega és gyenge idegzetű olvasók inkább ne kattintsanak rá.

Beaujolais – Mi az a bozsolé?

beaujolais nouveau
beaujolais nouveau

Röviden: Az egyetlen bor ami éppen csak hogy vörös
/ Karen MacNeil /
Leírni épp oly nehéz mint, kiejteni (na persze, ha az ember francia úgy könnyű…)

Hosszabban: Könnyű, friss, gyümölcsös vörösbor. Egy vékony héjú, alacsony tannintartalmú egyszerű kékszőlőből, a gamayból készül. Unikumként kiemelt borkészítési technológiája a szénsavas maceráció. A beaujolais-i borok az Appellation d’Origine Contrôlée (AOC), azaz Ellenőrzött eredetmegnevezésű borok kategóriájába tartoznak; a legmagasabb minőségi fokozatot képviselik. Hogy gasztronómiailag hova sorolható? Hmmm. Ez attól függ…

Bővebben…

Beaujolaist kóstoltam

A Beaujolais akciót hirdető, – előző bejegyzésben említett – helyszíneket gyors vizit keretében az Operaház felől támadva kerestem fel. A feltett szándékom volt, hogy az egyiket belőjem főhadiszállásnak erre az estére. Péntek este volt ezért viszonylag korán érkeztem, úgy fél 9 tájt egy kamerával és a MacBookommal felszerelve (dokumentálás céljára természetesen). (Mielőtt a Balett cipőhöz értem belebotlottam egy gasztro gyöngyszembe, egy ízlésesen kialakított kis delikátba, amiről biztosan fogok még cikkezni.)  Benyomásokat szerettem volna szerezni, ki hogyan képzeli el ezt a promóciót, ki lesz az aki egy kis Francia hangulatot csempész a pesti konvenciókba. A Balett cipő, a Sandokan, az MM és a Pezsegő viszonylag gyorsan mögöttem maradt és ezek után a Chagallhoz sem fűztem nagy elvárásokat és már-már azon járt az agyam, hogyan fogok méltatlankodni. Szerencsére a Chagall 19-re lapot húzott és utcabál utóérzéssel fűszerezett kitelepüléssel mentette meg az estémet.  Az étterem előtt ízlésesen kialakított fedett helyről, racletteből felszálló illatmarketinggel operálva indítottak. Ahogy az a nagykönyben meg vagyon írva:

Beujolais” A Beaujolais egyszerűsége, frissessége révén elbírja, hogy fehérbor módjára kínáljuk – azaz valamivel hidegebben, mint ahogyan ezt a vörösboroknál megszoktuk: ez a Beaujolais Nouveau esetében 11°C (52°F), a további Beaujolais AOC és Beaujolais-Villages boroknál 13 °C, és a Cru Beaujolais 15-16 °C-osan (60-62 °F ) a legfinomabb – néhány palack esetében a dekantálás is javasolt. Beaujolais könnyedsége révén a könnyű ételek kísérője: Beaujolais nouveau jellemzően aperitif, ún. barátkozó-bor; a Beaujolais-Villages saláták és szabadtéri étkezések, piknikek itala, ám ”ha igazán autentikusak akarunk lenni, akkor a lyoni kolbászverdék örökbecsű termékeit karikázzuk mellé”; a Cru család vékonyabb tagjai a szárnyasok mellé illenek leginkább, a testesebb cru borokat vörös húsok és nehezebb sültek mellé ajánlják.”

BeaujolaisNagyjából ebből építkeztek az elvárásaim, amit a hely szelleme és a promóció kiválóan húzott alá. Szeretném azt mondani, hogy olcsó éttermi fogás, hogy berángassanak embereket az utcáról és legyünk őszinték, – ha nevén nevezzük a gyereket akkor – erről is van szó. DE öröm volt látni, hogy lehet ezt kevésbé “lagzilajcsi” módon, elegánsan is csinálni. Hogy hogyan is nézett ki, arról csináltam egy kis ízelítő videót, hogy okuljatok kedvet kapjatok benézni hétvégén a Hajós utcába. Ma itt verek sátrat, mert jó a buli :) Ha holnap lesz még időm, benézek a másik négy helyre is, – bár mint az a fentiekből kiderül – a Chagall magasra tette a lécet.

Azért ha valakinek van releváns tapasztalata a Hajós utcai Bozsolé kóstoltatásról, ne tartsa magában, ossza meg velünk!

Ingyenebéd? Nincs igyenebéd! – DE Van!

tanstaafl

Többen több félét mondanak a “Nincs ingyen ebéd” szólás eredetéről. Abban viszont nagyjából mindenki egyetért, hogy egy XIX. századi amerikai szokásra vezethető vissza, amikor ingyen ebédet hirdettek az éttermek táblái, de az ital fogyasztásért viszont fizetni kellett. Tehát nincs olyan, hogy valami ingyen van, valaki mindig fizet. Az idők során több helyen is visszaköszönt a világtörténelemben, például egy királynak – kérésére – egyszer ezzel foglalták össze a pénzügyi tanácsosai, hogy mi is az a közgazdaságtan, aztán később az 1960-as években egy író (Robert Heninlein) betüszót alkotott belőle (TASTAAFL – There Ain’t No Such Thing As A Free Lunch) és ez hozta be a mindennapi szóhasználatba.

Az egyik elgondolás szerint tulajdonképpen nem jelent mást, mint: ahhoz, hogy megszerezzünk valamit amit szeretünk, fel kell adnunk valamit amit szeretünk. Vagyis a döntéshozás nem mást, mint az egyik cél érdekében háttérbe szorítani egy másikat.

OK. Mit is keres egy ilyen eszme futtatás egy gasztro blogon? Nem cifráznám a választ: ELINDULTUNK és ebből az alkalomból szeretnénk leendő

tistaafl

olvasóinkat (igen Téged is) egy játékba invitálni ahol bebizonyítjuk: Ingyen ebéd márpedig létezik! Azaz kétszemélyes vacsorákat lehet nyerni minden héten egy hónapon keresztül, illetve a legvégén egy négyszemélyes is gazdára talál.

Mindössze annyira kérünk, hogy légy a barátunk Facebookon és lájkold az oldalunkat.