Röviden: jó volt! Hosszabban: baromi jó volt! Miért így kezdem? Hadd válaszoljak egy kérdéssel: Láttatok már olyan filmet, ami bár igazán jó volt és szívesen megnéznétek máskor is, viszont van benne egy olyan csavar, amit egyszer lehet csak elsütni? Nekem ilyen volt például a Játsz/Ma című film és bizonyos szempontból a “Gyilkosság a vacsorán” társulat Vérkötelékek című vacsora színháza. Ettől ez még cseppet sem von le az élvezeti értékből sőt, pont ettől lesz igazán jó.

Az előbbiek miatt tehát nehéz jó írást összehozni, úgy hogy nem lövöm le a poént. Kezdem megérteni, a darab rendezőjét, akit vagy három hétig nyaggattam: “Mondj már valamit az estéről, hogy én is tervezni tudjak vele!” Az erre adható válasz nagyjából annyi tud lenni, mint amit már leírtam az előző bejegyzésben. OK, de akkor minek kezdtem bele? Mert annyira jó közösségi élményt adott a 20 fős céges vacsorának, mint egy intenzív csapatépítő tréning.

Az alapszitu: Megérkeztünk Michaelangelo Medici halálának egy éves évfordulójára rendezett vacsorára és az öt tagú család fogadott mindenkit egyenként.

Zseniális karakterek:
A legidősebb testvér, aki egy minden hájjal megkent, szoknyapecér, pökhendi alfahím.
A középső testvér, az ideggyenge, (emiatt rettentő vicces szitukba kerülő), jellemtelen, dilettáns orvos és papucsférj.
A legkisebb testvér, bohém ifjúnak látszó, művészlelkű, barokkos körmondatokban beszélő ripacs. (Mint a bárd az Asterixben )
És persze a számító, keverő-kavaró, igazi dög, egyébként pszichiátriai eset szerető, családi ügyvédnő aki több férfi hímtagot fogott mint kilincset az életében.

Egy pillanatra sem esnek ki a szerepükből és végig kísérik az érkezést, még mindenki el nem foglalja a helyét. Majd köszöntőt mondanak és jöhet az előétel. Ez a sorrendiség végig kíséri az estét: minden fogást egy jelenet követ. Közöttük pedig szünetek adnak lehetőséget a megszerzett információk összegzésére és beszélgetésre a családdal.

A krach akkor üt be, mikor a leves előtt beesik ebbe az idillbe, az elhunyt Don eddig titkolt mostoha lánya, aki alaposan alágyújt az addigra már amúgy is takarékon fortyogó üstnek és természetesen kever is rajta jó néhányat, aminek köszönhetően szépen marni kezdik egymást az örökösök és ezzel biztos lesz – amit amúgy eddigre már sejteni lehetett – Michaelangelo Medici, nem természetes halállal húnyt el.

Ennyit mondhatok el jó érzéssel az estéről és talán ez is több mint ami etikus a rendező felé, de remélem, hogy kedvet kaptok részt venni egy ilyenen és ez némelyest feloldoz az ipari kémkedés vádja alól.

Ami ezután következik már olyasmi mint egy Columbo film, csak itt 25 Columbo hadnagy ül, összesen 5 asztalnál és hol együtt, hol külön-külön próbálja lebuktatni apró ellentmondások szembesítésével a brigádot. Jómagam rajongója voltam a sorozatnak, így nagyon élveztem picit a hadnagy bőrébe bújni, hihetetlen jót enni, színházi élményt kapni, mindezt úgy, hogy közben még a barátokkal – kollégákkal is beszélgettünk, poénkodtunk.

A gyilkosság a vacsorán, egyszerre olyan mint a gyerekkori bábszínház, ahol üvölthettünk, hogy: Viiigyáááázzzz! Möööögööötted! Neeeee! Neee menj oda! (Persze ettől még odament), egyúttal olyan, mint a színház, ahol azért ül bent az ember, hogy valami hatása alá kerüljön és szellemi élményt-esztétikumot kapjon, illetve olyan mint egy csapatépítő tréning-reality show, ahol gyanakodva, nyomozóként tekintesz mindenkire, mert mindenki gyanús, és persze azért ne felejtsük el, hogy mindeközben ez egy elsőrangú vacsora.

Végszóként: Igen, erőteljesen ajánlott, “must have”, “instant get” élmény. Nagyon várom már, hogy jövő év elején megérkezzen az új színdarabjuk és újra írhassak róluk szuperlatívuszokban.

PS: Köszi a vacsoráért és a helyszínért a Chagall Cafe-nak. Többek véleményét fogalmazom meg, mikor azt mondom: “Rég nem ettem ilyen jót! Főleg a főfogás! Nem lenne igazi gasztro blog, ha nem írnám ide mit ettem aznap este:

Tokaji boros libamájpástétom vajkéregben, ecetes málna öntettel endívia salátával
Libaleves macesz gombóccal
Narancsos Kacsacomb kökényes párolt káposztával, gratein burgonyával
Málnás égetett vanília
Valamint nem elhanyagolható mennyiségű málna pálinka 😀